Annak idején kedves történelemtanárom mondta: „A diktatúra az, amikor a hatalom ott van a hálószobában is”. S bár ma Magyarországon demokrácia van, az Orbán kontra Koeman-meccs rávilágít a társadalom és aktuálpolitika komoly problémáira.
A tény az, hogy a mai magyar társadalomban a nacionalizmus annyira nagy erő, hogy egy ellenzéki vezető jó pontokra számíthat a potenciális szavazóitól (hiszen természetesen nem csinálná, ha megítélése szerint negatív hatása lenne) az által, hogy lecseszi a futballválogatott edzőjét, semmi jót nem jelent. Hamarosan a Jobbik fog rászállni a kézilabdázókra, hogy már rég világverőknek (nem mintha most nem lennének azok) és minden versenyen platinaérmesnek kellene lenniük?
A probléma másik fele – a teljes abszurditást leszámítva – nyilvánvalóvá válik, ha belegondolunk, hogy a mai ellenzék minden lehetséges módon kritizálja a kormányt, s minden, amit kritizál, a kormány műve.
Ennek következménye az az implikáció, hogy a válogatott rossz szerepléséről is a kormány tehet. Legalább is ez az, amit Orbán általában képvisel.
Ijesztően kevés embernek szúrt szemet ez az egész incidens. Ez a legnagyobb baj – senkit sem zavar az, hogy egy politikus belepofázik a sportba. Hamarosan a kulturális és egyéb dolgokba is bele fognak szólni? Gyurcsány meg fogja írni a blogjában, hogy a Szépművészetibe nem hoztak elegendő külföldi műkincset? Dávid Ibolya meg tiltakozását fogja benyújtani, miszerint nem csápoltak megfelelő színvonalon a Szigeten?
…a Magyar Gárda meg fel fogja robbantani a Müpát?
